* Paks, 1911. május 19. – † Budapest, 1985. április 18. / történész, író, irodalomtörténész

Három éves korában került Pozsonyba, iskolai tanulmányait itt végezte. A pozsonyi egyetemen magyar–filozófia szakon 1935-ben tanári oklevelet szerzett. 1937–1938-ban Pozsonyban tanított, majd a bécsi döntést követően az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára lett, ahol a II. vh. végéig tanított. 1939-től az Érsekújvár és vidéke lapot is szerkesztette. Az 1930-as években aktív szerepet vállalt a Sarló mozgalomban, később erről több tanulmányt és könyvet írt. Fiatal korában verseket publikált, később tudományos témákkal kezdett foglalkozni. 1945 után Magyarországon élt és elsősorban a magyar–szlovák, a magyar–orosz, a magyar–lengyel és a magyar–cseh kulturális, politikai és irodalmi kapcsolatokkal foglalkozott. Lengyel és cseh írók műveinek fordításaiból szépirodalmi antológiákat is szerkesztett. Két kötetben megírta emlékeit, ebből a Korszakváltás még az 1980-as évek elején (1981-ben) megjelent, a második rész egyelőre zárolva van.

Főbb művei:
Két háború közt, 1944;
Magyar–délszláv megbékélési törekvések 1848–49-ben, 1958;
A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon, 1959;
A lengyel irodalom története, 1960;
Reymont, 1961;
A krakkói egyetem és a magyar művelődés, 1964;
A Kossuthemigráció és az európai szabadságmozgalmak, 1967;
Magyar–lengyel kapcsolatok a két világháború között, 1972;
Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, 1976;
Történelmi arcképek, 1976;
Szemben a történelemmel, 1977;
A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon, 1977;
Sienkiewicz, 1980.