Klatt Virgil

* Temesvár, 1850. augusztus 30. – †  Pozsony, 1935. január 22. / kísérleti fizikus, főreáliskolai tanár

Már gyermekkorában Pozsonyba került, ahol 1868-ban a német tannyelvű főreáliskolában érettségizett. 1868–1871 között a bécsi egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, és amikor tanári diplomáját megszerezve mint oktató visszatért a főreáliskolába, a tanítás nyelve már magyar volt. Valószínűleg ő volt az első az országban, aki a fizikaszertár mellett műhelyt rendezett be az érdeklődő diákoknak, ahol együtt kísérletezett velük. Kutatásai során előbb színképelemzéssel és a rezonanciával foglalkozott, majd érdeklődése a fotolumineszcencia jelensége felé fordult. Ezzel kapcsolatos tanulmányait 1889-től kezdve közölte. Diákjai közül kitűnt az 1880-ban érettségizett későbbi Nobel-díjas Lénárd Fülöp, aki nyaranta még vagy két évtizeden át visszajárt kedves tanárjához, hogy együtt vizsgálják a „földalkáli-foszforok” tulajdonságait. Ezekbe a vizsgálatokba bevonták Klatt Virgil Román nevű fiát is, aki 1897-ben érettségizett abban az iskolában, ahol édesapja tanított. Eredményeikről később közösen több tanulmányt is publikáltak az Annalen der Physik c. lapban, a foszforvegyületekkel végzett kísérleteket magyar nyelven is összefoglalták egy dolgozatban (Lenard Fülöp és Klatt Virgil: Földalkaliphosphorokról, Math. és Term., Tud. Ért. 1904). A nagynevű tanítvány egykori tanára halála alkalmából a pozsonyi Grenzbote c. lapban megjelent visszaemlékezésében leírja, hogy Klatt Virgil igazi ezermester volt, még a tanárkollégák zsebóráját is ő javította meg.  A fizikai szertárban folytatott kísérleteket és megfigyeléseket Becquerel, Rutherford és Röntgen megfigyeléseinek előmunkálataiként jellemezte. Klatt sorsa az 1918-as impériumváltás után rosszra fordult, évekig nyugdíjat sem kapott. Egyik tanítványa műhelyében dolgozott és órákat javított, míg aztán 1924-től elismerték nyugdíjigényét.