* Nagykapos, 1944. április 28. – † Pozsony, 2013. szeptember 3. / történész, publicista
Nagykaposon érettségizett 1961-ben, a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett levéltárosi oklevelet 1967-ben. A történelemtudomány kandidátusa fokozatot 1978-ban nyerte el. 1969-ben a Csemadok levéltárosa, 1970–1986-ban a pozsonyi Párttörténeti Intézet munkatársa, 1986–1990-ben az Új Szó főszerkesztője, majd szerkesztője volt (1995-ig). 1996-tól az SZTA Politológiai Kabinetjének, 2000-től Politikatudományi Intézetének munkatársa volt. Kutatási területe Csehszlovákia XX. sz.-i története, ezen belül sokat foglalkozott a szlovákiai magyarság helyzetével, valamint a kisebbségi ifjúsági mozgalmakkal az 1945 utáni korszakban. Tanulmányai magyar és szlovák nyelven jelentek meg. Publicistaként irodalmi és kulturális kérdésekkel is foglalkozott. 2004-ben Fábry-díjjal tüntették ki.
Főbb művei:
Vállvetve (tan.), 1971;
Major István (életrajz), 1978;
Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat (publ.), 1996;
Kötődések és távlatok (publ.), 2002;
Irodalom – társadalmi-politikai erőtérben (publ.), 2004.
