* Kassa, 1915. június 2. – † Budapest, 1981. november 8. történész, irodalomtörténész, könyvtáros, bibliográfus
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–francia–történelem szakán 1937-ben tanári, 1944-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945–1957 között az Országos Széchényi Könyvtár helyettes osztályvezetője, 1957–1962-ben az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos osztályvezetője. 1973-ben megalapította és 1980-ig vezette az MTA Nemzetiségi Bibliográfiai Kutatócsoportját. Fő kutatási területe Magyarország XIX. századi története, a kelet-közép-európai nemzetiségek és nemzeti kisebbségek helyzete. Egyik szerkesztője volt az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában c. sorozatnak, amely 1952–1999 között jelent meg hét kötetben. Fia, Kemény Gábor (1948. május 10. –) nyelvész, egyetemi tanár.
Főbb művei:
Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938, 1940;
A magyar nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében 1790–1918, 1946-1947;
Társadalom és nemzetiség a szabadságharc lapjaiban, 1957;
Mocsáry Lajos és a nemzetiségek, 1960;
Mocsáry Lajos 1826–1916. Életút és pályakép, 1977;
Kapcsolatok vonzásában, 1977;
A dunai mikrokozmosz. Kemény G. Gábor kiadatlan írásai, 1984.
