1949. június 1., Zsigárd – † 1995. december 13., Komárom / népművelő, fafaragó, hangszerkészítő
Telefonszerelőnek tanult, de gyermekkora óta fafaragással is foglalkozott. Első emlékoszlopait az 1970-es évek végén a felvidéki nyári művelődési táborokban készítette. Később társadalmi és politikai szervezetek, intézmények felkérésére is készített emlékoszlopokat, amelyek Gombaszögön, Gímesen, Komáromban és annak Őrsújfalu, illetve Gadóc városrészében, továbbá Gútán, Zsigárdon, Martoson, Marcelházán, valamint Magyarország-szerte, így Lakitelken, és másutt is, megtekinthetők. Az emlékoszlopok készítésével egyidőben népi bútorokat is faragott.
Hangszerkészítéssel az 1980-as évek elejétől foglalkozott. Előbb citerákat, majd több kobozt, lantot, tökciterát, ütőgordont, dudát és tekerőlantot készített, valamint mindenféle húros hangszer javítását, restaurálását vállalta. A keze közül kikerülő hangszerek kiváló hazai és külföldi zenészek tulajdonába kerültek. Eljutottak Svájcba, Franciaországba, Erdélybe, a Vajdaságba, Magyarországra. A felvidéki Ghymes együttessel hangszerei Amerikát és Japánt is bejárták.
A famunkákon kívül hozzávetőleg negyven féle réz emlékérmet készített, főként a Csemadok és a főiskolai diákklubok által szervezett nyári művelődési táborok, a honismereti kerékpártúrák résztvevőinek, továbbá a Csemadok-évfordulók és a jelentős történelmi személyiségek (pl.: Szepsi Csombor Márton és Szenczi Molnár Albert) emlékére.
Az 1970-es évek elejétől a felvidéki kulturális és politikai életbe is aktívan bekapcsolódott. 1977-1979 között a vágsellyei Vörösmarty Klub titkáraként, majd elnökeként is tevékenykedett. Az 1989-es bársonyos forradalom után a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), később a Magyar Polgári Párt (MPP) egyik alapító tagjaként munkálkodott.
1984-ben szívműtéten esett át. Az azt követő évtizedben rendületlen munkabírással készítette érmeit és hangszereit. Munkáiból 1986 és 1994 között több kiállítást rendeztek Őrsújfalun, Somorján, Királyréven és Gadócon. Hangszereit rendszeresen kiállította a zselízi, martosi, nyárasdi és izsai népművészeti fesztiválokon, valamint 1990-től a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is.
Emlékérem-gyűjteményét a Szlovák Nemzeti Múzeum – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának ajándékozta a család.
Szülőfalujában, a zsigárdi temetőben, helyezték örök nyugalomra.
