* Léva, 1891. szeptember 21. – † Budapest, 1956. november 21. / piarista paptanár,
szakíró
Középiskoláit Léván, Vácott és Kecskeméten, a piarista gimnáziumban végezte. 1908-ban Vácott lett a piarista rend tagja. 1911-től a budapesti tudományegyetemen földrajzot és természetrajzot hallgatott, 1915-ben szerzett tanári oklevelet és doktori címet. 1915-től a selmecbányai, a kolozsvári és 1919-től a budapesti piarista gimnáziumban tanított. 1937-ben lett a szegedi, majd ismét a kolozsvári, 1943–1945-ben pedig a kecskeméti piarista gimnázium tanára. Emellett 1922–1931-ben a Katolikus Polgári Iskolák Tanárképző Intézetében is oktatott. Földrajzi utazásokat is tett: tagja volt a Turzsa János vezette balkáni kutatóútnak 1916–1918-ban, a gróf Teleki Pál által vezetett 1924-es finnországi utazócsoportnak. Többször is kiadott statisztikai adatokkal kiegészített zsebatlaszt, emellett földrajzi tankönyveket írt különböző típusú iskolák számára. A földrajz oktatásának módszertani kérdéseivel is foglalkozott. 1922–1944 között szerkesztette az Erdély című folyóiratot, 1923–1925-ben a Földrajzi Közleményeket.
