Kardos István

* Szádalmás, 1934. augusztus 5. – † Rozsnyó, 1999. április 5. / szociológus, helytörténész, közíró, egyetemi oktató

Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, 1953-ban a pozsonyi magyar pedagógiai gimnáziumban érettségizett, 1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Néhány évig vidéki iskolákban, 1962-től a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanított adjunktusként. 1964–1970 között az MTA Szociológiai Intézetének aspiránsa volt. 1968 után politikai megtorlás áldozatává vált, megakadályozták, hogy megvédje kandidátusi címét. 1970–1990 között raktári munkásként, majd a pelsőci elmegyógyintézet ápolójaként dolgozott. 1990-ben rehabilitálták, visszatérhetett a nyitrai főiskolára, ahol a magyar nyelvű oktatás átszervezését szorgalmazta, de 1994-ben nyugdíjazták. Tudományos érdeklődése az értelmiség szerepének, a felvidéki magyarság kulturális és társadalmi helyzetének a vizsgálatára összpontosult. Őt tekintik a csehszlovákiai magyar kultúrszociológia és tudományos szociográfia úttörőjének. Az Irodalmi Szemlében több szociológiai tanulmányt közölt az 1960-as években a nyitrai diákok, a felvidéki magyar pedagógusok stb. körében végzett szociológiai felméréseiről.

Főbb művei:
A csehszlovákiai magyar társadalom a szociológia tükrében (Irodalmi Szemle, 1969/1);
Körtvélyes – Hárskút, hangsúlyok és kérdőjelek két jelentős műemlékünk történelmi párhuzamainak vizsgálatában (In: Új
Mindenes Gyűjtemény), 1987;
A felvételiző maffia működési mechanizmusa a Nyitrai Tanárképző Főiskolán az elmúlt húsz évben (A Hét, 1990/28).