* Borzova, 1819. május 15. – † Debrecen, 1881. szeptember 2. / jogtudós, az MTA levelező tagja
Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban végezte. 1842-ben a gróf Károlyi uradalmi ügyészségen töltötte gyakorlati évét, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1846-tól kezdve publikált rendszeresen magyarul jogi tanulmányokat és szakkönyveket. 1851–1853-ban a sárospataki főiskola jogi tanszékén a magyar jog elveiről tartott előadásokat. 1853-ban a debreceni református kollégium jogtanára lett, és még ugyanebben az évben a kultuszminiszter rendelete alapján nyilvános jogakadémiává minősítették a jogi tanszéket. Itt működött haláláig. Közkedveltségére jellemző, hogy diákjai emlékünnepséget rendeztek elhunytakor. Az MTA 1863-ban választotta levelező tagjává, székfoglalója a törvénytiszteletről szólt. Több műve kéziratban maradt (Egyetemes európai jogtörténet; Kamatkérdés).
Főbb művei:
Alapelvek a magyar polgári jogban, 1846;
Néhány lap az élet jogirataiból, 1848 (második átdolgozott kiadása 1862-ben Magyarországi főtörvényszéki ítéletek cím alatt jelent meg);
Az osztrák polgári jog elvei, 1852; A magyar polgári jog alapelvei, 1853.
