Jócsik Alajos

* Érsekújvár, 1910. május 4. – † Budapest, 1980. december 31. / szociológus, publicista, író

A gimnáziumot szülővárosában a jogot Pozsonyban és Brünnben végezte. A két világháború közötti években aktívan részt vett a felvidéki ifjúsági mozgalmakban, a Sarló egyik alapítója, a regös- és szociográfiai vándorlások egyik főszervezője volt. 1937–1938-ban a prágai rádió magyar osztályának szerkesztője. 1938 végén Budapestre költözött és a Kelet Népe szerkesztője lett. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője és országgyűlési képviselője és a csehszlovák–magyar lakosságcserére felügyelő Áttelepülés Hivatal kormánybiztosa is volt.
Az 1930-as évektől számos szociológiai tanulmányt publikált a felvidéki magyarság helyzetéről (A szlovenszkói magyar középosztály, 1931), a kelet-európai parasztságról és a Csehszlovákiában élő zsidókról. Az 1950-es évektől elsősorban a talajerő-gazdálkodás elvi és gyakorlati kérdéseivel, az élelmiszerellátottsággal és ökológiai problémákkal foglalkozott. Több regényt is írt.

Főbb művei:
Érsekújvár (In: Szlovákiai városképek), 1938;
Iskola a magyarságra, 1939;
Idegen igában, 1940;
Hazatérés, tájékozódás, 1942;
A magyar szövetkezeti mozgalom útja, 1948;
A komposztálás, 1962;
A világ kenyere ma és 2000-ben, 1964;
Öngyilkos civilizáció, 1971;
Egy ország a csillagon, 1977;
Ez volt a sarló (társszerző), 1978.