Jávorka Sándor
* Hegybánya, 1883. március 12. – † Budapest, 1961. szeptember 28. / botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja
Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte. A budapesti tudományegyetemen 1906-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1905-től a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának alkalmazottja: 1907–1912-ben múzeumi segédőr, 1912-től őr, majd igazgató őr. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Növénytár igazgatójává nevezték ki, de Horthy Miklós hatalomra kerülését követően munkatárssá minősítették vissza. 1934–1940 között, nyugdíjba vonulásáig ismét igazgató volt. Az MTA 1936-ban levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta. Tudósként elsősorban flórakutatással foglalkozott. 1918-ban az MTA megbízásából Észak-Albánia növényvilágát tanulmányozta, később bejárta az egész Kárpát-medencét és a Balkánfélsziget számos területét. Hat évtizedes pályafutása során kb. 2 200 napot töltött a szabadban! Terepbejárásain mintegy 22 ezer lapnyi herbáriumi anyagot gyűjtött, 120 új növényfajt fedezett fel és írt le, az ő nevét kb. 40 virágos és virágtalan növény viseli. Több növénynemzetségről és növénycsaládról (pl. Onosma – vértő, Ericaceae – hangafélék, Hieracium – hölgymál, Linum – len, Sorbus – berkenye, Castanea – gesztenye) monografikus feldolgozást készített. Fő művének az 1400 oldalas Magyar Flóra (Flora Hungarica) című, 1924–1925-ben megjelent kétkötetes munkáját tekintik, amely a Kárpát-medence valamennyi magasabbrendű növényfajának kritikai áttekintését adja. Az 1920-as évektől kezdve szorosan együttműködött Csapody Verával (1890–1985), az első magyar női matematika-fizika szakos tanárral, botanikussal, növényrajzolóval, aki számos könyvéhez készített nagyon kifejező és élethű növényrajzokat. Legnagyobb közös vállalkozásuk A magyar flóra képekben (Iconographia Florae Hungaricae) I-III. (1929–1934). Ezt a kiadványt 1975-ben és 1979-ben ismét megjelentették, a magyar mellett német és angol fordításban is. Közismert és népszerű Jávorka Sándor és Csapody Vera Erdő mező virágai című munkája is, amely 1950-ben jelent meg először, és azóta számos újabb kiadásban napvilágot látott. Ugyancsak közös munkájuk a Kerti virágaink című, 1962-ben megjelent kötet. Jávorka Sándor botanikatörténeti munkássága is jelentős volt. 1926–1945 között rendezte Kitaibel Pál növénytári hagyatékát és herbáriumait. 1957-ben publikálta Kitaibel Pál című monográfiáját. Számos nekrológban méltatta jeles magyar botanikusok (pl. Csató János, Mágócsy-Dietz Sándor, Gombocz Endre, Rapaics Rajmund és mások) életművét. 1954-től főszerkesztője volt az Acta Botanica szakfolyóiratnak. Egyéb munkái: Magyarország erdőségei, 1920; Magyar gyógynövények I-II. (Augustin Bélával, Giovanni Rudolffal és Rom Pállal közösen), 1948; A magyar növényvilág kézikönyve (Soó Rezsővel), 1951; Erdő-mező növényei (Csapody Verával és Csapody Istvánnal), 1980.
Hibát talált?
Üzenőfal