* Zólyom, 1898. április 22. – † Friesenheim, 1965. május 6. / jezsuita szerzetes, filozófus, egyetemi tanár

Innsbruckban és Valkenburgban bölcseletet tanult, majd Feldkirchenben és a pécsi Pius-kollégiumban volt prefektus. A római Szt. Gergely Egyetemen teológiát végzett. Néhány évi amerikai tartózkodás után a budapesti főiskolán logikát és metafizikát tanított, 150 év után az első jezsuitaként. Magántanár (1935), majd nyilvános rendkívüli tanár a budapesti egyetemen. A Szentkereszt Egyesület elnöke (1942). Sokat tett a német megszállás alatt az üldözöttek megsegítéséért (1944). A filozófia és vallásbölcselet tanára a szegedi rendi főiskolán (1945–1949), majd Nyugatra távozott (1949). 1951–1954-ben a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Vasúton utazva, rejtélyes körülmények között kiesett a vonatból és meghalt.

Főbb művei:
Világnézeti típuskutatás és filozófiai megalapozása, 1934;
A szellem és szellemi élet jelenségei, 1934;
Metafizikai világproblémák (társszerző), 1935;
A bölcseleti megismerés határainak kérdése, 1936;
Bölcselet és valóság, 1940;
Mária. A Mária tisztelet dogmatikája, lélektana, 1947.