Jakab István

* Nagyráska, 1928. szeptember 29. – † Komárom, 2013. november 23. / nyelvész, nyelvművelő, egyetemi docens

A sárospataki református gimnáziumban érettségizett 1949-ben, a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1958-ban. 1956–1961-ben Nagymegyeren tanító (1957-től igazgató), 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd (1990-től) docense, 1992–1993-ban megbízott tanszékvezető. 2004–2010-ben a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának óraadó tanára volt. Szakmai és tudományos tanulmányai mellett nyelvművelő és nyelvi ismeretterjesztő cikkeket is publikált, a Szlovák Rádió magyar adásában éveken át nyelvművelő előadásokat tartott. 1968–1970-ben a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tudományos titkára, 1990–1998-ban a Cseh/szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnöke volt. 2000-től haláláig a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Fontosabb díjai, kitüntetései: Lőrincze Lajosdíj (1996); A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1996); A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2002); Fábry Zoltán-díj (2008), Posonium Életmű-díj (2008); Felvidéki Magyar Pedagógus-díj (2013).

Főbb művei:
A magyar igekötők állományi vizsgálata, 1976;
A magyar igekötők szófajtani útjai, 1982;
Nyelvünkért (cikkek), 1980;
Nyelvünk és mi (cikkek), 1983;
Nyelvi vétségek és kétségek (cikkek), 1987;
Értsünk szót egymással! (cikkek), 1995;
Érthetően, alkalomhoz illően! (cikkek), 2000;
Anyanyelv és magyarságtudat (cikkek), 2007;
Nyelvhasználat–nyelvtudomány–nyelvművelés, 2011.