Husz Béla

* Felka, 1892. február 3. – † Budapest, 1954. július 15. / botanikus, mikrobiológus, növénypatológus

A budapesti egyetemen 1914-ben szerzett biológia és természetrajz tanári képesítést. 1915–1917-ben egyetemi tanársegéd, később adjunktus volt, 1922-től a Növényélet- és Kórtani Intézet munkatársa volt. 1926–1928 között középiskolai tanárként működött, emellett azonban folytatta korábbi kutatásait is. 1929-től a Kertészeti Tanintézet növénykórtani tanszékét vezette, 1936-ban a műegyetem gazdaságtudományi karán magántanári képesítést szerzett. 1946 ban kinevezték az Agrártudományi Egyetem növénykórtani tanszékének vezetőjévé és egyúttal igazgatója lett a Növény-egészségügyi Intézetnek is. 1949-től haláláig a Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársa volt és 1952-ben megszerezte a mezőgazdasági tudomány doktora fokozatot. Elsősorban a mikroszkopikus gombák rendszertanával és a kultúrnövényeket károsító, megfertőző gombabetegségekkel foglalkozott. Szülőföldjének mikroszkopikus gombáiról is megjelentetett egy dolgozatot: Adatok a Magas-Tátra és a Szepesség mikroszkopikus gombaflórájának ismeretéhez (1921). Szakcikkek mellett ismeretterjesztő írásokat is publikált.

Főbb művei:
A beteg növény gyógyítása, 1941;
A növénybetegségeket okozó konídiumos gombák, 1951;
A növényvédelem gyakorlati kézikönyve (társszerző), 1951.