Haiczl Kálmán

* Selmecbánya, 1866.  okt. 14. – † Budapest, 1952. febr. 1. / történetíró, egyháztörténész

Selmecen, Po.-ban, Esztergomban tanult, ez utóbbi helyen szentelték pappá 1889-ben. Előbb az esztergomi érsekség levéltárosa volt, majd plébános Garamszentbenedeken, a két vh. között pedig Szőgyénben. Nagymértékű helytörténeti kutatást végzett Léva, Érsekújvár, a Garam mente és Párkány vidékén. Főként egyházi szaklapokban és a komáromi Nemzeti Kultúrában publikált; főbb kutatási eredményeit önálló kötetekben tette közzé. Nevét emléktábla őrzi a szőgyéni temetőben.

Művek: A garamszentbenedeki apátság története, Bp. 1913; Érsekújvár múltjából, Érsekújvár 1932; Léva története a XVI. század végéig, Léva 1932; Léva története a XVII. században, uo. 1934; Három világ között, útirajz, Nyitra 1934; A Kistapolcsányiak, Bp. 1934; A bényi prépostság temploma, Galánta 1937; Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából, Esztergom 1940; Kakath, Dsigerdelen– Csekerdén, Párkány, Érsekújvár 1937; A magyarság ősi településének határai a nyugati Felvidéken, Bp. 1943; Sárkányfalva, Bp. 1944.

Irodalom: Alapy Gyula: Érsekújvár múltjából, NK 1934, 122.; uő: Léva története a XVII. században, NK 1934, 187.; Noszkay Ödön: A Kistapolcsányiak, NK 1934, 352.; Danninger József: H. K. történelmi monográfiái, MF 1935/1–2; Csanda Sándor: H. K. csehszlovákiai helytörténeti tanulmányai, ISZ 1988/9.

Cs. S.