Gwerk Ödön
* Selmecbánya, 1885. febr. 15. – † uo. 1956. dec. 4. / festőművész
1914 és 1918 között a bp.-i Képzőművészeti Akadémián Balla Edénél és Réti Istvánnál tanult festészetet. Nagy hatással volt rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer (1915, 1918) volt a résztvevője. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság eseményeiben, tagja volt a Magyar Képzőművészek Szakszervezetének. Miután politikai állásfoglalása miatt kiutasították Mo.-ról, hazatért Selmecbányára. 1920 és 1932 között Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban, Olaszországban és Spanyolországban járt tanulmányutakon. Monumentális expresszív festészete a 30-as években érte el csúcspontját. Együttműködött a Sarlóval, aktív antifasiszta volt. Több tanulmányt írt a társadalomról és művészetről. 1932 és 1938 között Po.-ban, később Selmecbányán élt. 1939 után a Komenský Egyetemen hallgatott művészettörténetet és esztétikát, doktori disszertációt írt Ľudovít Fulla művészetéről, a doktori címet azonban végül is nem szerezte meg. A második vh. után, melyben elveszítette feleségét, Alžbeta Göllnerovát, megszakította kapcsolatait a magyar kulturális élettel, és politikai tisztségeket töltött be.
Művek: O umení (szerk. Oliver Bakoš; a húszas-harmincas években írt tanulmányainak szlovák fordításai), Po. 1975.
Irodalom: Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón, Kassa 1931; Marian Váross: Slovenské výtvarné umenie 1918–1945, Po. 1960; Oliver Bakoš: Edmund Gwerk – miesto svetonázoru v tvorbe E. Gwerka, Po. 1961.
K. K. K.
