* Tátraalja, 1851. december 25. – † Szepesbéla, 1912. szeptember 10. / orvos, természetbúvár, amatőr entomológus
Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, a késmárki gimnáziumban 1872-ben érettségizett. Ezt követően előbb a bécsi egyetemre iratkozott be, ahol természettudományokat hallgatott, majd átjelentkezett a pesti egyetem orvosi karára, ahol 1877 decemberében szerzett orvosdoktori oklevelet. Szepesbélán telepedett le, itt haláláig gyakorló orvosként működött a városban, valamint a helyi dohánygyárban. Körzete azonban a környékbeli településekre is kiterjedt, sőt még lengyelországi betegei is voltak. Orvosként egészségügyi felvilágosító tevékenységet folytatott: sokat agitált az alkoholfogyasztás és a dohányzás ellen. Népszerűsítette a turisztikát, mint az egészséges életmód egyik formáját. Munkája mellett elsősorban a környék – a Magas-Tátra – természeti viszonyait tanulmányozta. Foglalkozott ornitológiával, a vándormadarak, a rovarok és a halak megfigyelésével, paleontológiával, de a Szepesség növény- és állatvilágának a kutatásával is. Gyakran elkísérte megfigyelő útjaira Greschik Viktort (Lőcse). A madárvonulásokról rendszeresen beszámolt a budapesti Madártani Intézetnek. Szepesbélán gyógyfüvekből növénykertet hozott létre. Egyik alapítója volt az MKE-nek. Rovargyűjteményét am késmárki gimnázium vette meg, jelenleg a késmárki városi múzeumban található. A régészet és a numizmatika is érdekelte, régészeti gyűjteményét és éremgyűjteményét a késmárki múzeumban, ill. a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban őrzik. Herbáriumából és lepkegyűjteményéből különböző iskolákba is került több darab, ezek azonban idővel megsemmisültek. Négy lánya közül Greisiger Irma Julianna botanikával foglalkozott. Másik lánya dr. ifj. Mauks Károly (1870–1940) késmárki orvos, amatőr ornitológus felesége volt.
Főbb művei:
A Magas-Tátra fenyvesei (Turisták Lapja, 1. p. 52-55), 1889;
Kulturhistorisches aus Tátragegend (az MKE évkönyve, 24., p. 87–97), 1897.
