Gergelyi Ottmár
* Busóc, 1919. szeptember 28. – † Nyitra, 1995. március 13. / levéltáros, helytörténész
Elemi iskolai és reálgimnáziumi tanulmányait Késmárkon végezte, végül Pozsonyban fejezte be, ahová apja halála után (1938) költöztek. A pozsonyi Szlovák Egyetem Bölcsészeti Karán történelmet és német nyelvet tanult. 1942-ben a régészeti szeminárium könyvtárosa lett. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért letartóztatták, a front átvonulása után, 1945-ben viszont a szovjet titkosrendőrség, az NKVD fogta le. 1948-ban Homonnán, az Andrássy család ottani könyvtárának a rendezésével bízták meg, közben létrehozta a Mezőgazdasági Levéltár kerületi fiókját. 1952-től a Mezőgazdasági Levéltár nyitrai fiókjának vezetője volt. 1956-ban a Nyitrai állami Levéltár munkatársa lett és itt dolgozott 1965-ig, amikor egészségi okokból áthelyezték a nyitrai Mezőgazdasági Múzeumhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig történészként dolgozott. 1976–1983 között a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola óraadó tanáraként hangszertörténetet oktatott. Írásai szlovák nyelven jelentek meg.
Főbb művei:
Hornád v praveku so zvláštnym zreteľom na územie ČSR (A Hernád az őskorban, különös tekintettel
Csehszlovákia területére), 1949;
Historické organy na Slovensku (Történelmi orgonák Szlovákiában, társszerző), 1982–1989.
