* Lőcse, 1865. augusztus 7. – † Kolozsvár, 1921. július 7. / orvos, egyetemi tanár

Korán árvaságra jutott, ezért nagybátyja, Genersich Antal (Nagyszombat) vette pártfogásába és terelte az orvosi pályára. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, itt érettségizett 1883-ban. A kolozsvári egyetem orvosi karán 1888-ban szerzett orvosdoktori oklevelet. Kezdetben sebészként tevékenykedett, majd a belgyógyászat felé fordult. 1894-től a budapesti belgyógyászati klinika gyermeklaboratóriumát vezette. Az egyetemen is oktatott és 1896-ban magántanári képesítést szerzett. 1903-ban skarlátban meghalt hatéves Sándor fia és ekkor végérvényesen a gyermekgyógyászat lett a fő szakterülete. Különösen a járványok megelőzése érdekében fáradozott. 1904-ben őt bízták meg a kolozsvári Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely vezetésével.
A következő években Erdélyben 21 helyen létesített úgynevezett gyermektelepeket. Tanácsadó központot szervezett a várandós asszonyok számára, sokat fáradozott a csecsemővédelem terén, gyermekpszichológiával is foglalkozott. 1904-től kezdve a kolozsvári egyetemen is kötelező tárgy lett a gyermekgyógyászat, amelyet ő adott elő, 1917-től már mint professzor. Kutatóként elsősorban a gyermektuberkulózissal foglalkozott és tervezte egy összefoglaló gyermekgyógyászati szakkönyv megírását is. Ebben azonban az 1918-as román megszállás és az impériumváltozás megakadályozta. A kolozsvári egyetemet Szegedre költöztették, ő azonban a Kolozsvárott maradt és folytatta orvosi munkáját. Az átélt izgalmak és a megpróbáltatások aláásták egészségét és ez okozta korai halálát. Földi maradványai a Házsongárdi temető evangélikus részében nyugszanak.