Gartner Pál

* Szelepcsény, 1900. augusztus 3. – † Budapest, 1975. március 6. / ideggyógyász

Orvosi tanulmányait 1918-ban a budapesti tudományegyetemen kezdte. Részt vett a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének megszervezésében, 1919-ben diákmozgalmi tevékenységéért kizárták az egyetemről. Tanulmányait a prágai német egyetemen folytatta (1920–1923), oklevelet a pécsi egyetemen szerzett (1925). 1925–1926-ban a nagykállói elmeintézetben ápoló volt, majd alorvos, 1926–1933-ban Budapesten a Szabolcs utcai Kórházban gyakornok, segéd-, később alorvos. Elmeszakértő volt a biatorbágyi merénylet elkövetője, Matuska Szilveszter perében. Munkásmozgalmi tevékenységéért 1933-ban elbocsátották. 1936–1939-ben a budapesti Schwartzer-intézet igazgató főorvosa lett. Kezelte József Attilát és Szomory Dezső drámaírót is. A II. világháború idején munkaszolgálatosként légóorvos. A II. világháború befejezésekor kinevezték az Országos Elmemegfigyelő igazgató főorvosává. 1946-ban magántanárrá habilitálták. 1946-tól az Alsóerdősori Korányi Kórházban alorvos, később megbízott főorvos, 1950-től 1970-ig osztályvezető főorvos volt. Közben 1946-ban nemzetgyűlési képviselő, az Orvosegészségügyi Szakszervezet alelnöke (1946–1948) volt. Halála előtt díjat alapított (Gartner-díj), melyet évente augusztus 3-án osztanak ki. Főleg szociálpszichológiai, gyakorlati ideg- és elmegyógyászati problémákkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a lelki betegségek pszichoanalitikus és mélypszichológiai gyógyítása terén, különösen értékesek az öngyilkossággal kapcsolatos mélylélektani megfigyelései. Egyik első alkalmazója volt a hipnózisnak és a szuggesztiónak Magyarországon. Pszichoanalitikusként közreműködött Szirmai Rezső Fasiszta lelkek (1946) c. művének megírásában. Ő kísérte el az újságírót abba a börtönbe, ahol a nyilas háborús bűnösöket, köztük Szálasi Ferencet őrizték. A könyv ezeknek a beszélgetéseknek az alapján íródott173. Lefordította W. Stekel Üzenet az anyáknak c. művét. Lánya az ismert színésznő, Gordon
Zsuzsa (1929–).

Főbb művei:
Ösztön, kultúra, illúziók, 1934;
Szenvedélyek és kedélybetegségek mélylélektani gyógyítása, 1939;
Bűn és büntetés, 1939;
Válságos lelki élmények, 1943;
Lélektan és kórlélektan (mélypszichológiai megvilágításban), 1949.