Ganya Vilmos, Gaňo

* Tarna, 1893. május 25. – † Pozsony, 1966. július 24. / gyógypedagógus

Eredetileg ruszin nemzetiségű volt. Sárospatakon a Tanítóképző Intézetben 1912-ben, majd Budapesten a Gyógypedagógiai Tanítóképzőben 1915-ben szerzett oklevelet. Pályáját Budapesten, az Ideges Gyermekek Alsó- és Középfokú Állami Intézetében kezdte, 1917-től pedig a Kriminálpedagógiai Intézet Pestalozzi Otthonának is a munkatársa volt. Az 1919-es kommün idején a Vakok Foglalkoztató Intézetében és az Igazságügyi Népbiztosság Gyermekvédelmi Osztályán dolgozott. 1920-ban Csehszlovákiába emigrált. Először a siketek körmöcbányai, majd pozsonyi intézetében tevékenykedett. Ezekben az években a gyógypedagógia szinte valamennyi területével foglalkozott és magyar, illetve szlovák nyelvű tanulmányokat publikált. A II. világháború után a szlovákiai közoktatási és gyógypedagógiai intézményrendszer fejlesztésén, új típusú intézmények szervezésén, a szakemberképzés megreformálásán munkálkodott. A pozsonyi Pedagógiai Tudományos Intézet Defektológiai Osztályát vezette (1947–1966), a Comenius Egyetemen a speciális pedagógia rendkívüli tanára. Megalapította (1957) és szerkesztette a Špeciálna škola c. szlovák szaklapot, majd az Otázky defektológie c. csehszlovák szaklap elindításában (1959) és szerkesztésében is részt vett.

Főbb művei:
Gyermekvédelem és gyógyító pedagógia, 1918;
Az ideges gyermekek nevelésének alapfogalmai, 1922;
Výchova defektných detí (magyarul: A fogyatékos gyermekek nevelése – Hasák Vilmosné fordításában), 1966.