* Eperjes, 1878. január 26. – † Kassa, 1941. augusztus 15. / jogász, útleírások szerzője

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. világháborúban orosz hadifogságba került. Megtanult oroszul és a harkovi egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1918-ban tért vissza Magyarországra és a kassai magyar oktatási nyelvű jogakadémia tanára lett. 1922-ben az akadémia bezárását követően nyugdíjba vonult és visszatért Eperjesre. 1924–1928 között Eperjes polgármestere volt. A Magyarországi Kárpát Egyesület eperjesi osztályának választmányi tagja volt, 1936–1939 között a Karpathenverein alelnöki tisztét is betöltötte. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak („Masaryk Akadémia”). Hamvait Kassáról Eperjesre szállították és ott temették el.

Két tátrai és egy alpesi hegyi túráról könyvet is írt:
Három nap a Magas-Tátrában, 1904;
Barangolások a Magas-Tátrában, 1905;
A tiroli hegyek között, 1904.

Egyéb munkái:
Szocializmus és magántulajdon, 1901;
A törvényhatóságok és az önkéntes adófizetés ex-lex-ben, 1903;
Az adománygyűjtés a magyar közigazgatási jogban, 1904;
A magyar–horvát pénzügyi egyezmény, 1905; Az adóreform, 1912.