Fischer Jakab

* Dunaföldvár, 1861 – † Budapest, 1920. december 17. / pozsonyi kórházi főorvos, elmegyógyász

Gyermekkorát Makón töltötte, ahol édesapja a város rabbija volt. Szegeden érettségizett, a budapesti, majd a bécsi egyetemen orvostudományt hallgatott és itt szerzett orvosdoktori oklevelet 1885-ben. 1885–1889-ben az első országos elmegyógyászati intézet, a budapesti lipótmezei Országos Tébolyda orvosaként tevékenykedett. 1889–1891-ben a budapesti sebészeti klinikán gyarapította ismereteit. 1891-ben kinevezték a pozsonyi állami kórház elmegyógyászati osztályának első főorvosává. Ezt a tisztséget 1919-ig töltötte be, majd Pozsony cseh megszállását követően családjával Budapestre költözött, ahol egy évvel később elhunyt. Pozsonyi éveiben nemcsak kiváló orvosként, hanem közéleti szereplőként is ismertté vált. Aktívan bekapcsolódott a Pozsonyi Orvosi és Természettudományi Egyesület munkájába, és 1892–1911 között a szervezet titkára is volt. Az egyesület évkönyveit nemcsak szerkesztette, hanem maga is számos tanulmányt közölt benne. Gyakran tartott ismeretterjesztő előadásokat az alkohol káros hatásáról, sőt tagja lett a Good Templars (Jó templomos lovagok) nevű nemzetközi szervezetnek is, de másokat nem sikerült beszerveznie. 1910-ben Kovács Lajos pozsonyi orvossal a Széplak utcában egy alkoholelvonó szanatóriumot hoztak létre, ahol időnként még színházi előadásokat is rendeztek. Számos tanulmányát a Gyógyászat c. folyóirat, valamint A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai közölte. Ő fordította magyarra Richard Krafft-Ebing maga idejében népszerű szexuálpatológiai munkáját (Psychopathia sexualis – a visszás nemi érzések különös figyelembe vételével, 1894). Idősebb fia, Fischer Antal nemzetközi hírű orvos lett.

Főbb művei:
Elmezavar fellépése a bűncselekmény elkövetése után, 1889;
Elmebetegügy Magyarországon, 1891;
A neurasthenia, 1892;
Elmebajok gyerekeknél, 1894;
Legújabb statisztikai adatok Pozsony város lakosságáról, 1894;
Testi megbetegedések elmebetegeknél, 1899;
Az alkohol veszélyeiről és azok ellen való védekezésről, 1905;
A Pozsonyi orvos-természettudományi egyesület története 1856–1906, 1907.