Faller Gusztáv
* Hegybánya, 1892. február 23. – † Budapest, 1968. július 22. / bányamérnök, földgázkutató
A selmecbányai Bánya- és Erdészeti Akadémián 1914-ben szerzett oklevelet. Katonaként vett részt az I. vh.-ban. 1919- től a Nagyalföldi Magyar Királyi Bányászati Kutatónál dolgozott mint üzemi mérnök, majd 1922-től hivatalvezetőként a földgázkutató mélyfúrásokat irányította. 1938-tól az Ipari Minisztérium bányászati ügyosztályán a bükkszéki olajbányászat, valamint a mezőkövesdi és a kőrösmezői olajkutatás referense volt. A II. világháború után az Iparügyi Minisztérium egyik megszervezője,1948 júniusától a bányászati osztály vezetője. 1949 júliusától a Nehézipari Minisztériumban dolgozott, majd az év végén a Bányászati Kutatási és Mélyfúrási Nemzeti Vállalat dolgozója lett. 1951–1953 között a Mélyfúró Ipari Tröszt osztályvezetője, s a komlói szénfúrásokat irányította nyugalomba vonulásáig, 1958-ig.
Ő vezette a Pávai-Vajna Ferenc által kitűzött két hajdúszoboszlói mélyfúrást 1924–1930 között; ez az utóbbi volt Európában az egyik legmélyebb fúrás akkortájt, amelynek eredménye a 78 °C-os jódos-sós víz. Hasonló eredménnyel zárult az 1929–1934 között végzett két debreceni mélyfúrás is, amelyek eredménye a 63-65 °C-os jódos-sós víz. A fentiek mellett még jó néhány mélyfúrás irányítása fűződik a nevéhez, amellyel számos gyógy- és meleg fürdő kialakítását tette lehetővé. Érdemei elismeréséül a Nemzetközi Mélyfúrási Egyesület dísztagjává választották. 1947 után szaktudását kevéssé tudta kamatoztatni, az ipar vezetői a kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos tanácsaira már nemigen hallgattak.
