Farkas István
* Turócszentmárton, 1900. máj. 18. – † Szentgyörgy, 1975. dec. 23. / író, lapszerkesztő, műfordító
A húszas évek elején lépett fel, tagja volt a Simándy Pál szervezte losonci Madách Körnek. Polg. iskolai, majd gimnáziumi tanár és igazgató, a leghosszabb ideig Ipolyságon és Galántán tanított. Ipolyságon két lapot szerkesztett: A Hétet (1929– 1934) és a Magyar Családot (1934–1938). Felelős szerkesztője volt a kassai Új Társaságnak. A Magyar Család utolsó évfolyamaiban antiszemita hangot ütött meg.
Fő műfaja a novella volt, de regény- és drámaírással is próbálkozott. Írásait általában erős szociális érzés és faluszeretet hatja át, de a szentimentalizmus nagy teret nyer bennük. Irod. tevékenységének legértékesebb része a magyar–szlovák kapcsolatok fáradhatatlan ápolása: ő állította össze az első magyar nyelvű szlovák prózai antológiát, s itteni és mo.-i folyóiratokban (Magyar Írás, Válasz, Látóhatár) folyamatosan ismertette az új szlovák irodalmat, a vezető szlovák folyóiratokban (Slovenské pohľady, Slovenské smery, Elán) pedig rendszeresen foglalkozott a mo.-i és csehszlovákiai magyar irodalommal. Fordítói tevékenysége is jelentős.
Művek: Tizenhétben, elb., Kassa 1925; Fehér galamb, szm., Losonc 1924; Lelkek feltámadása, r., uo. 1926; Egyszerű történetek, elb., uo. 1927; Csodálatos vakáció, ifj. r., 1932.
Fordítások: Szlovák prózai antológia, 1927; Martin Kukuèín: A Pretur-ház, 1935.
Irodalom: Fábry Zoltán: Új novellás könyv, MÚ 1925. máj. 7. = OI 1.; uő: Ember-irodalom hamis utakon, R 1926. szept. 19. = OI 2.; Fogarassy László: F. I., ISZ 1976/2.
T. L.
