Fabriczy Sámuel

* Poprád, 1791. március 18. – † Lőcse, 1858. március 18. /  ügyvéd, jogi író, egyházkerületi felügyelő, az MTA levelező tagja (1832)

Fabriczy András (1751–1830) evangélikus lelkész, egyházi író fia, Fabriczy János bátyja, Fabriczy Kornél (Lőcse) apja. Szülővárosának elemi iskolájában kezdte tanulmányait, a lőcsei ev. líceumban teológiát, bölcseletet, antropológiát, fizikát, egyháztörténetet és esztétikát, a késmárki líceumban jogot, politikai tudományokat és diplomatikát tanult. 1808–1809-ben előbb Miskolcon, majd Eperjesen a megyei főügyésznél működött. A jogi tanulmányok után 1810-ben ügyvédi vizsgát tett, majd megyei tisztségeket viselt, utóbb ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1814-ben Berzeviczy Gergely (Kakaslomnic) meghívására Kakaslomnicra költözött, ahol ügyvédként tevékenykedett és több alkalommal jeles tudósok társaságában természettudományi célú kirándulásokat is tett a Tátrában. A Tudományos Gyűjteményben 1819-től sűrűn írt időszerű kérdésekről jogi cikkeket (ezeket Szinnyei József szinte hiánytalanul felsorolja főművében). 1848-ban miniszteri tanácsos Pesten, ahol Toldyval, Vörösmartyval, Bajzával, Helmeczyvel, Széchenyi Istvánnal került kapcsolatba. A szabadságharc után haláláig ismét ügyvéd Lőcsén. Főleg büntetőjogi munkái jelentősek. Az esküdtszék intézményének első hazai kezdeményezője, Berzeviczy Gergely első életrajzírója (a mű nincs meg). Számos munkája csak kéziratban maradt fenn.

Főbb művei:
Elementa juris criminalis Hungarici, 1819;
Szepes megyéről nemzetgazdásági tekintetben, 1823;
Aesthetikai és philológiai eretnekségek, 1826;
Manuale procuratorum, 1828.