* Nyitraújlak, 1899. máj. 7. – † Párizs, 1966. márc. 30. / publicista, író, Esterházy János politikus nővére
1916- ban felső leányiskolát végzett Po.-ban, utána évekig tanulmányozta a szociológiai, filozófiai, teológiai irodalmat. Az első vh. befejezése és a békeszerződések megkötése közötti időben kapcsolatot tartott a mo.-i területvédő szabadcsapatok vezetőivel, ezért a csehszl. bíróság egyévi börtönre ítélte. Mozgalmi munkát az Actio Catholica nőmozgalmában és a kat. ifj. szervezetekben (SZKIE, Prohászka Körök) végzett, s főleg az Új Életben, az Ifjúmunkásban és a Katolikus Nőben publikált. Sokat fáradozott a szlovák–magyar viszony javítása érdekében, Dél-Szlovákia átcsatolása idején élesen elítélte a nagysurányi csendőrtüzet, s cikket írt A szlovák–magyar viszony lélektani akadályai és azok áthidalása címmel (Új Élet 1939/1). Politikus testvérének szinte pol. tanácsadója volt. 1945 után őt is üldözték, de baráti segítséggel Párizsba menekült, ahol a békeszerződések idején a magyar delegáció számára fordítói munkát végzett. Csehszl. és külföldi diplomáciai ismeretségeit felhasználva sziszifuszi küzdelmet folytatott a Szovjetunióba hurcolt s itthon halálra ítélt testvéréért, s francia nyelvű emlékiratot írt, mely teljes egészében csak magyar fordításban jelent meg.
Művek: Nevelés a kisebbségi sorsvállalásra. = Kisebbségi problémák, Léva 1937; A huszadik esztendő, tan., Bp. 1942; Coeurs affrontés, emlékirat, Párizs 1961; Szívek az ár ellen – Népek ütközése – Közép- európai tapasztalatok (az előbbi mű fordítása Pröhlené Samarjay Éva által), Bp. 1991.
Irodalom: Peéry Rezső: A két Esterházy, Új Látóhatár 1966/4; Sinkó Ferenc: E. L. két világháború közötti közéleti szereplése, Regio 1990/4.
T. L.
