Engel János Keresztély
* Lőcse, 1770. október 17. – † Bécs, 1814. március 20. / történetíró
Engel Jakab fia, Engel János Jakab öccse. Szülővárosában végezte az ev. gimnáziumot, ahol megtanult franciául is, majd a pozsonyi líceum diákjaként bölcseletet, matematikát, történelmet és teológiát is hallgatott. 1788-ban beiratkozott a göttingeni egyetemre, ahol a kor ismert tudósaitól klasszikafilológiát, történelmet, statisztikát, államtudományokat, diplomatikát tanult. Az olasz és az angol nyelvet is beszélte. 1791-ben került Bécsbe, ahol az erdélyi kancellária fogalmazója, 1794-től császári és királyi könyvvizsgáló, 1801-től a protestáns jogügyek tanácsosa, 1812-től pedig titkár volt. A göttingeni, a prágai, a müncheni és a varsói tudós társaságok tagságukkal tisztelték meg. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1813-ban az Alsólehnic mellett található Koronahegyifürdő (vagy Vöröskolostor-fürdő, Smerdzonka) glaubersóban gazdag, hideg kénes vizével kezeltette magát hónapokon át. Hivatali munkája mellett elsősorban Magyarország történelmével, politikai viszonyaival, földrajzával és törvényeivel, továbbá a magyar és a szláv nyelv kérdéseivel, teológiával, pedagógiával és klasszikafilológiával is foglalkozott. Különböző német nyelvű lapokba írt tanulmányokat és könyvismertetéseket.
Főbb művei:
Commentatio de republica militari, seu comparatio Lacedaemoniorum, Cretensium et Cosaccorum, 1790;
Danielis Cornides Commentatio de religione veterum Hungarorum. Edidit suamque de origine Hungaricae gentis dissertationem adjecit
Christianus Engel, 1791;
Geschichte von Halitsch und Wladimir bis 1772, verbunden mit Auseinandersetzung und Vertheidigung der österreichisch-ungarischen Besitzrechte auf diese Königreiche. Nach russischen und polnischen Jahrbüchern bearbeitet I-II., 1792–1793;
Geschichte der Ukraine und der ukrainischen Cosaken, wie auch der Königreiche Halitsch und Wladimir, 1796;
Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer I-IV., 1797–1804;
Geschichte des ungrischen Reichs I-VI., 1813–1814.
