* Losonc, 1813. február 13. – † Miskolc, 1891. április 24. / orvos,növényfiziológus
Polgári családból származott. A gimnáziumot és a bölcseleti szak két osztályát Egerben a papnevelő intézetben végezte. 1840-ben avatták orvosdoktorrá Pesten és két és fél éven át az egyetem gyógyászati intézetében segéd és helyettes tanár volt. 1843-tól haláláig Miskolcon gyakorló orvos. 1844-ben megalapította a Miskolci Orvosegyesületet. A szabadságharcban a 22. honvédzászlóalj főorvosa volt. A szabadságharc után több mint 30 évvel később megjelent önéletrajzában szinte egyedülálló módon megpróbálta elfogulatlanul ábrázolni Kossuth Lajos és Görgei Artúr alakját, egymáshoz fűződő viszonyát és szembenállását. Doktori értekezése az első magyar növényélettani mű, de csak összeollózás. Orvosi cikkeket is írt a korabeli lapokba (Orvosi Tár, Magyar Gazda, Gyógyászat, Fővárosi Lapok), valamint a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiba.
Főbb művei:
A növények élettana, 1840;
Életem, eszményeim és negyvenhét éves orvosi gyakorlatom (önéletrajz),1882.
