Dohnányi Frigyes

* Szobotist, 1843. június 13. – †  Pozsony, 1909. november 10. / gimnáziumi tanár, zenész, gyorsíró

Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. A bécsi egyetemen 1868-ban mennyiségtantermészettan szakos tanári oklevelet szerzett. A körmöcbányai, besztercebányai, 1873–1905-ben a pozsonyi római katolikus főgimnázium tanára. A pozsonyi zenekedvelő elithez hasonlóan házában családi és szűk baráti körben is kamaraesteket rendeztek. Kitűnően gordonkázott és hegedült, felesége, Szlabey Ottilia pedig remekül zongorázott. Egy 1887-ben kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel saját rendszerű gyorsírásának tanítására (pansztenográfia) is jogosítást kapott. A fizika oktatásához saját maga készített laboratóriumi segédeszközöket, melyeket a millenniumi kiállításon közreműködői éremmel jutalmaztak. 1897–1898-ban (egy évvel az első készülék megjelenése után) tanártársával, Polikeit Károllyal (Pozsony) és a pozsonyi állami kórház 1896-ban kinevezett igazgató–főorvosával, Pantocsek Józseffel (Nagyszombat) berendezte az iskola fizika szertárában az egyik legelső magyar röntgenlaboratóriumot. A Pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egyesület aktív tagja volt. 1887–1890-ben a Panstenographia c. folyóiratot szerkesztette Pozsonyban. Egy univerzális nyelv megalkotásának a kérdése is foglalkoztatta, de az eszperantó megszületésének hírére felhagyott ezzel a tervével. Jó gordonkajátékos
volt, 1874-ben Liszt Ferenccel együtt hangversenyezett Pozsonyban. Fia Dohnányi Ernő (1877–1960) zongoraművész, zeneszerző. Tanította Bartók Bélát is, aki az ő tanácsára választotta a bécsi Konzervatórium helyett a budapesti Zeneakadémiát. Kumlik Emil (Pozsony) 1937-ben Dohnányi Frigyes 1843-1909. Egy magyar gyorsíró élete és munkássága címmel
megírta az életrajzát.

Főbb művei:
Arends gyorsírása magyar nyelvre alkalmazva, 1873;
Panstenographia (egyetemes, minden nyelvre való gyorsírás), 1887.