* Most, 1494. március 23. – † Besztercebánya, 1567 ? / pénzverő, útirajzíró

Bécsben és Lipcsében végzett egyetemi tanulmányokat, majd Itáliában utazgatott, ahol Bakócz Tamás esztergomi érsek környezetébe került. A bíborossal érkezett 1514-ben Magyarországra, ahol később Thurzó György szolgálatába lépett és 1517-ben Besztercebányára költözött. Thurzó Elek kinevezte a nagybányai pénzverő vezetőjévé. 1525-től a Fugger-Thurzó társaság pénztárosaként tevékenykedett és a cég elleni támadások idején is a helyén maradt. 1528–1529-ben az erdélyi sóbányák felügyelője volt. Munkája mellett kéziratokat, könyveket gyűjtött, lejegyezte a különböző kőbe vésett római kori latin és más nyelvű feliratokat. 1553-ban Verancsics Antal, a későbbi esztergomi érsek kíséretében Isztambulban és más török városokban járt követségben, és ekkor jegyezte le az egyik legismertebb magyar nyelvű rovásírásos emléket20. Megírta emlékiratait is (Beschreibung des Mitternhaus im Neusohl gelegen…)

Főbb művei:
Inscriptiones Romanae e lapidibus in territoriis Hungariae
et Transsylvaniae repertis anno 1520-1530 collectae;
Relatio itinerationis Constantinopolitanae et Turciae (úti beszámoló, németül: Tagebuch einer Reise nach Konstantinopel címmel jelent meg 1923-ban).
Ez 1985-ben Tardy Lajos fordításában a Bibliotheca Historica sorozat köteteként magyarul is megjelent Erdély – Besztercebánya – Törökországi útinapló címmel.