Dávid Teréz; Davidovics Teréz; Bräuer Gézáné
* Görgényszentimre, 1906. aug. 9. – † Pozsony, 2002. jún. 11. / drámaíró, író, dramaturg
Beregszászon érettségizett (1924), fényképészszakmát tanult, majd Ungvárott, 1936-tól 1957-ig pedig Po.-ban működött. A fajüldözés éveiben (1942-től) illegalitásban élt, 1946-ban tért vissza Po.-ba. 1963–1965-ben a komáromi MATESZ drama- turgja volt.
– Elbeszélőként, dráma- és regényíróként, mesék és humoros hangvételű írások, karcolatok szerzőjeként ismert. Első drámája egy egyfelvonásos (Fekete virágok, 1936) volt, bemutatásra nem került. 1957-ben a Szlovák Irodalmi Alap pályázatán két színműve (Lidércfény, Dr. Svoboda) díjat nyert. A Lidércfényt (1959) több színház bemutatta (a po.-i Hviezdoslav Színház 1958 ápr.-ban). Még sikeresebb a Dódi (1958) c. színműve, melynek komáromi bemutatója igazi közönségsikert hozott. Az Asszony és a Halál c. művét a komáromi színházon kívül a po.-i Hviezdoslav Színház is bemutatta (1976). Színházak és műkedvelők játszották a Vidor család (1961) és a Fekete bárány (1960, 1974) c. darabjait is. Válogatott drámái 1976-ban kötetben is megjelentek Lidércfény címmel. Prózaíróként a Kísértetek múzeuma (elb., Po. 1964) c. kötettel jelentkezett. Írásaiban a fasizmus szörnyűségeit és a múlttal szembeni közönyt mutatja be. Szatirikus hangvételű a Kásahegy (1966) c. regénye, melyben a bürokrácia, a hatalmaskodás és az alakoskodás eseteit gúnyolja ki egy „káderező” kérdőív ürügyén. A regényt a politikai hatalom görbe tükrének is tekinthetjük. Hasonló szándékkal íródott, de szerényebb eredménnyel járt a Látomások (1974) c. kötete, melynek karcolatai kulturális és közéletünk divatos témáival foglalkoznak, szemléletük azonban leegyszerűsítő. Könnyed stílusa és mesélőkedve későbbi köteteit (Ifjúságból elégtelen, 1970, 1980; Időzített boldogság, 1973) is népszerűekké tette. A visszaemlékezés, múltidézés és a számvetés lehetőségét kínálta a Mesélő nemzedék (1981) c. kötete. Hasonló témájú az önéletrajzi jellegű Utóirat – Amíg a téma eljut odáig (1986) c. kötete is. Több művét szlovák és cseh nyelvre is lefordították. Néhány műfordítása is ismert, elsősorban színpadi műveket (Július Barè-Ivan: Anya; Ivan Bukovčan: Luigi szíve avagy Kivégzés tompa bárddal; Űzd a farkast; Ján Kedro: A zabosi szakácsnők) fordított magyarra.
Művek: Könnyű a nőknek, szm., 1973; Időzített boldogság, szm., 1972, r., 1973; Bölcs Johanna, szm., 1975; A szerelem házhoz jön, szm., 1981; A feneketlen láda kincsei, ifj. r., Po.–Bp. 1972.
Irodalom: Gály Iván: Dráma a mérlegen (Az Asszony és a Halál bemutatója), ÚSZ 1963. febr. 9.; Turczel Lajos: Drámaírói utánpótlásunk. = T. L.: Írás és szolgálat, Po.–Bp. 1965; Koncsol László: Tizenkét hónap tíz könyvéről, ISZ 1976/2; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Alabán Ferenc: Emlék és történelem. Mesélő nemzedék, ISZ 1982/4; N. Gyurkovits Róza: Adalékok egy életrajzhoz. Utóirat, ÚSZ 1987. máj. 15.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I., Po. 2000.
F. Z.
