* Selmecbánya, 1676 k. – † Selmecbánya, 1743. március 18. / irodalomtörténet-író, bibliográfus
Családja viszonylag későn, 1657-ben kapott nemességet. Szülővárosában kezdte iskoláit, 1696-tól német egyetemeken (Berlinben, Strassburgban, Tübingenben) tanult, különösen sokáig volt Altdorfban (1701–1714 között), ahol adósságba is verte magát és emiatt az adósok börtönét is megjárta. Hittudományi tanulmányai mellett az irodalmi élet érdekelte. Nevéhez fűződik a magyar írók életére és munkásságára vonatkozó adatgyűjtés első számottevő kísérlete. Specimen Hungariae Literatae (Frankfurt és Lipcse, 1711) c. munkájában közel 300 magyarországi, erdélyi, horvát és dalmát írót sorol fel betűrendben. E munka alapján figyelt fel a külföldi tudományos világ a magyar irodalomra, adatait – amelyek között sok téves is van – felhasználták a külföldi lexikonok szerkesztői. Az általa közreadott szócikkek terjedelme nem mindig áll arányban a tárgyalt szerző jelentőségével, inkább a rendelkezésére álló adatok mennyiségét tükrözi.
