Czuczor Gergely
* Andód, 1800. december 17. – † Pest, 1866. szeptember 9. / bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, az MTA tagja
Gyermekéveit Érsekújvárott töltötte, Nyitrán, majd Esztergomban, végül Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait. 1817-ben jelentkezett Pannonhalmán a bencésekhez, a vele egykorú unokatestvérével, Jedlik Ányossal (Szímő), a későbbi kiváló fizikussal és feltalálóval. Teológiai tanulmányait a pesti papneveldében kezdte, végül Pannonhalmán fejezte be. 1824 szeptemberében pappá szentelték és Győrött megkezdte tanári pályáját. Elsősorban magyar nyelvészetet és irodalmat oktatott, 1830-tól pedig szónoklatot tanított Komáromban. Ekkor már költőként is ismert volt, és ennek köszönhetően 1831-ben az MTA levelező tagja lett, 1836-ban pedig rendes taggá választották a nyelvtudományi osztályban. 1835- ben felettesének engedélyével Pestre költözött, de „enyelgő költeményei” miatt ellenségei intrikálni kezdtek ellene és ez arra kényszerítette, hogy Pestről visszaköltözzön Pannonhalmára és néhány évig ott tanítson. Az MTA egy nagyszótár kiadását vette fontolóra (Magyar Nyelv Szótára) és a munkával Czuczort és Fogarasi Jánost (Felsőkázsmárk, 1801. április 17. – Budapest, 1878. június 10.) bízták meg, így 1845-ben ismét Pestre költözött. Riadó című verséért 1849 januárjában a magyar fővárost elfoglaló osztrákok letartóztatták és csak az Akadémia elnökének, Teleki Józsefnek a közbenjárására nem végezték ki, ahogy Windisch-Grätz (1787–1862) osztrák főparancsnok eredetileg javasolta, hanem a budai várban tartották fogva. Ekkoriban már sokat betegeskedett, és amikor a magyar honvédség 1849 tavaszán elfoglalta a várat, Czuczor a tihanyi bencés apátságba vonult vissza kezeltetni panaszait. Mindeközben tovább dolgozott a szótáron és ezt a munkát azután is folytatta, amikor 1850-ban Haynau parancsára előbb Bécsbe, majd Kufsteinbe szállították. Egy évvel később, 1851. május 22-én az MTA közbenjárására kiszabadult és attól kezdve elsősorban a szótáron dolgozott, amely azonban életében már nem készült el, így halála után Fogarasi egyedül fejezte be 1874-ben.
