Cházár András

* Jólész, 1745. június 15. – † Rozsnyó, 1816. január 28. / ügyvéd, a váci siketnéma intézet alapításának kezdeményezője, a burgonya gömöri meghonosítója

Elszegényedett evangélikus nemesi családból származott. Nyolcéves koráig szülőfalujában nevelkedett. Iskolai tanulmányait 1753-ban Berzétén kezdte, 1755-ben Dobsinára került, majd 1757-től Eperjesen, 1762-től pedig Késmárkon végezte, ahol bölcseletet, logikát, metafizikát és teológiát tanult. 1765-ben Pozsonyban jogi tanulmányokat folytatott és a Fodor ügyvédi irodában fejezte be. 1766-ban a győri Tiszapataki ügyvédi irodában ismerkedett meg a gyakorlatban is a magyar jogrenddel. 1768–1770-ben az eperjesi Toperczer és Lipovitzky ügyvédi irodánál ügyvédbojtárként tevékenykedett. 1771– 1773-ban Pesten a Parnitzky iroda munkatársa volt. 1773 novemberében Rozsnyón telepedett le és gyakorló ügyvédként működött. Közben Torna, Hont és Abaúj, később Gömör megye táblabírája lett. Amikor II. József a német nyelv használatát kötelezővé tette a törvényszéki munkában is, Cházár András felhagyott az ügyvédi praxissal. Általában kifogásolta az uralkodó különböző, a magyarokat korlátozó rendeleteit, viszont sokakkal ellentétben támogatta azt az 1784-ben hozott rendeletét, hogy népszámlálást kell tartani és meg kell számozni a házakat. Kiállt a jobbágyok érdekében is, sőt 44 cikkelyből álló, az országgyűlés elé terjesztett iratban foglalta össze sérelmeiket. Ebben egyebek mellett az általános tankötelezettség bevezetését, a közegészségügyi ellátás javítását, a szabad iparűzést, a közúthálózat fejlesztését, a folyók szabályozását szorgalmazta. Ő volt az, aki elterjesztette a burgonya („grulya”) fogyasztását Gömörben. A pórnép csak Grulya-várnak nevezte azt a kúriát, ahol a burgonyát télen tárolták. Magda Pál bíztatására 1799-ben a siketnémák számára felállított bécsi intézetben tett látogatást és az itt látottak hatására, illetve Joseph May igazgatóval folytatott beszélgetése nyomán kezdeményezte egy Magyarországon felállítandó siketnéma intézet létrehozását. Eredetileg saját rozsnyói, Jólészi utca 49-es szám alatti házában tervezte ezt, és erről az elképzeléséről egy bécsi lapban Barátaimnak címmel írt, nagy tetszést keltett cikkben számolt be. A császári udvarhoz benyújtott egy folyamodványt is az iskolaalapításról és működtetéséről. Ezt kedvezően fogadták, sőt megbízták az anyagiak előteremtésével, azzal a feltétellel, hogy az intézmény Vácott fog működni. 1800. január 27-én háromnyelvű felszólítást küldött szét a saját költségén az ország jelentős személyiségeihez. Végül 334 adakozó jóvoltából 5000 forint gyűlt össze, így az Országos Királyi Siketnéma Intézet 1802. augusztus 15-én Vácott megnyílt.
Az igazgató Simon Antal lett, Cházár Andrást viszont még csak meg sem hívták a megnyitóra és nem vonták be a munkába sem. Ennek a mellőzésnek nem ismeretesek az okai. Ő maga csak 1803. május 20-án látogatott el az általa kezdeményezett és nagyrészt az ő közreműködésével létrehozott intézetbe. Magánélete is sok bonyodalommal volt terhes. Háromszor házasodott.  Első feleségétől elvált, amikor kiderült, hogy valamilyen titkolt betegségben szenved. 1793-ban kötött második házassága Márjássy Krisztinával csak egy hétig tartott, mivel a nő elhagyta. A gömöri törvényszék kimondta a válást, így 1795-ben harmadszor is megnősült. Semberi Teréziával kötött házasságát azonban a királyi tábla semmissé nyilvánította, miután második felesége anyagi okok miatt (jegybér és eltartás miatt) megfellebbezte a válóperi végzést. Így Cházár „vadházasságban” élt Semberi Teréziával, annak fél év múlva bekövetkezett haláláig. Első házasságából származott fia, Cházár Gábor, noha jó nevelést kapott, kicsapongó életmódot folytatott. Cházár Andrást a jólészi családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Ez azonban nem adatott meg neki, miután egy helybeli legény sok évtizeddel később virtusból ott töltött egy éjszakát. A hideg miatt a csontokból rakott tüzet. A megmaradt csontokat a kutyák hordták szét. Az elhunyt megmentett járom- és arccsontját Andrássy Dénes gróf egy üvegbúra alá helyeztette és a következő német szöveget íratta oda: „Kinboke des Advokaten jólészi Cházár gefunden in seinen Geruft in Grulyavár”. Számos bölcseleti és közjogi dolgozata kéziratban maradt. Szülőházát emléktábla jelöli: az első még 1902-ben került oda, később, 1995-ben ezt pótolták egy kétnyelvű táblával, amelyet Jólész és Vác önkormányzata által közösen szervezett több napos ünnepség keretében helyeztek el.

Főbb művei:
Gömör-vármegye válasza a f. m. helytartó-tanácsnak kiadott rendeletére a sajtó szabadsága tárgyában, 1793;
Könyörgő levél, melyet segedelemnyújtás végett nyújtott a váczi siketnémák nevelőházának nevében a segedelem beszedő, 1802;
A magyar nemzethez, 1806;

Beszéde Gömör-vármegyéhez, 1807;
Analysis opelle: De lingua, adminiculis, et perfectione ejus in genere, et de lingua hungarica, in specie, commentatio historico politica, hungarorum ruminationi dicata, per Johannem Fejes. Quam concivibus suis sacram facit, 1807;
Előre bocsátott elmélkedései a magyar nyelvet tárgyazó s a M. Kurír által kihirdetett jutalomkérdéseknek fontosabban lehető megfelelésére, 1807; A nemes felkelésről szóló törvények három czikkelyei, 1809.