Bothár Dániel, ifjabb

* Besztercebánya, 1856. április 2. – † Sopron, 1929. február 8. / filológus, tanár,újságíró

A besztercebányai gimnáziumban érettségizett. A bécsi tudományegyetemen szlavisztikát tanult, a budapesti tudományegyetemen klasszikafilológiai előadásokat hallgatott. 1881-ben görög-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1881–1882-ben gimnáziumi tanár Fehértemplomban, 1882–1886-ban az újvidéki ipari és kereskedelmi iskola igazgatója. 1886-tól a felsőlövői – ma: Oberschützen – gimnázium tanára, 1896-tól nyugalomba vonulásáig (1922) a soproni ev. líceum tanára, a líceumi nagykönyvtár őre és a dunántúli ev. egyházkerület levéltárosa. 1923–1925-ben a pécsi tudományegyetem soproni ev. hittudományi karán a szlovák nyelv lektora volt. Nyelvészeti, pedagógiai tanulmányokat és ismertetéseket írt. Időnként összetévesztik nagybátyjával, idősebb Bothár Dániellel és neki tulajdonítják a nagybácsi általa publikált botanikai vonatkozású eredményeket. Elsősorban a klasszikus nyelvekkel, szlavisztikával, a cseh–szlovák irodalmi és kulturális kapcsolatokkal foglalkozott.  Egyik szervezője volt a soproni líceum természetrajzi gyűjteményének.