* Szenice, 1853/55. március 4. – † Németpróna, 1946. december 4. / római katolikus pap, történetíró, nyelvész, természetvizsgáló, amatőr rovarkutató

A szlovák szakirodalomban neve Bošiansky alakban is szerepel. Nyitrán végezte a gimnáziumot és a papi szemináriumot, később a budapesti egyetemen tanult latin és görög nyelvet. 1877-ben pappá szentelték és 1877–1882 között a nyitrai piarista gimnáziumban latin, görög és német nyelvet oktatott. 1882–1898 között Nyitranovákon volt esperes-plébános, emellett tanított is. Később 1912–1925 között Privigyén óraadó tanár volt a helyi gimnáziumban. Életének utolsó évtizedeit Németprónán töltötte. Lelkes propagátora volt a turizmusnak, de emberbaráti szervezetekben is tevékenykedett. 1890-ben egy fafaragó iskolát és műhelyt alapított Nyitrafenyvesen a szegények számára, ahol fából faragott gyermekjátékokat készítettek. Mint amatőr természetbúvár elsősorban a Madaras-hegység, a Felső-Nyitra vidéke és különösen a facskói Orrkő (Kľak) faunáját (a bogarakat és a lepkéket) és flóráját tanulmányozta. Leírta az Apolló lepke (Parnassius apollo) egy helyi változatát Trencsénteplic környékéről. Írásai a Trencsén vármegyei Természettudományi Egylet évkönyveiben és a Rovartani Lapokban jelentek meg.