Boross Béla
* Kassa, 1902. máj. 6. – † Pécs, 1979. jan. 18. / tanító, lapszerkesztő, író
Sárospatakon tanítóképzőt végzett, 1921 és 1944 között kántortanítóként működött Szomotoron, majd Alsószeliben. 1947-ben Mo.-ra telepítették. A Tolna megyei Zomba községben tanított, nyugdíjazása után a művelődési ház igazgatója lett. 1971-től Pécsen élt. A húszas évek közepétől a szlovákiai lapokban és az erdélyi Pásztortűzben verseket, novellákat publikált, s több műkedvelői színvonalú kötete jelent meg. 1923-tól munkatársa, 1932-től 1940-ig felelős szerkesztője volt a Magyar Tanítónak, s vezetőségi tagja a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületnek.
A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség negyedéves lapját, a Magyar Dalunkat is ő szerkesztette. Ped. cikkeket s tankönyveket is írt.
Művek: Búcsú a tavasztól, v., Galánta 1927; Az ösvényen, elb., uo. 1928; Kisharang, v., uo. 1932; Bokrétát kötöttem, elb., uo. 1934; Nem hal meg a magyar dal, míg magyar tanító van. A szlovákiai országos magyar tanítói énekkar története, Vác 1943.
Cs. S
