* Pozsony, 1892. december 14. – † Budapest, 1977. november 25. / vízügyi tervezőmérnök
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1915-ben a budapesti József Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Az I. világháború alatt (1915–1918-ban) frontszolgálatot teljesített. 1919–1948 között a Felsőszabolcsi-tiszai Ármentesítő Társulat szakaszmérnöke, 1930-tól központi mérnöke, 1942-től igazgató főmérnöke. A nyíregyházi ár- és belvízvédelmi kirendeltség (1948–1950) és a mátészalkai szakaszmérnökség vezetője (1950–1953), a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetője, majd a budapesti Vízügyi Tervező Intézet munkatársa (1953–1957), a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (1957–1969), a Vízügyi Dokumentációs Központ nyugdíjas munkatársa (1969-től). Az ár- és belvízvédelem gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, a II. világháború. után ő vezette az elpusztult vízvédelmi művek újjáépítését. Budapesten jelentős szerepet játszott a vízgazdálkodási keretterv kidolgozásában.
