* Igló, 1822. május 18. – † Budapest, 1884. október 20. / orvos, sebész, szemész, gyermekgyógyász, egyetemi tanár
A családot eredetileg Bocknak hívták, Bókay János 1849-ben – Jókai Mór ösztönzésére – magyarosította a nevét. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Rozsnyón, Lőcsén és Eperjesen folytatta. Csak 16 éves korában tanult meg magyarul. Sárospatakon jogot hallgatott, de ez nem volt kedvére, ezért 1841-ben beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára, ahol négy évig tanult, majd Bécsben folytatta tanulmányait, végül Pesten szerezte meg 1847-ben orvosdoktori oklevelét. A Schöpf-Merei Ágost (1804–1858) professzor által vezetett kisded kórházban lett segédorvos és ortopédiával kezdett el foglalkozni, majd aktívan bekapcsolódott a márciusi ifjak mozgalmába is, az 1848/49-es szabadságharc alatt pedig nemzetőrként szolgált. A szabadságharc leverését követően főnöke, Schöpf-Merei Ágost Kossuth Lajossal együtt emigrált, így Bókay János vette át ideiglenesen a gyermekkórház vezetését. Ez lett a magyarországi gyermekgyógyászat központja, később ebből nőtt ki az Országos Gyermekkórház, ahol nemcsak a férőhelyek száma nőtt, hanem lehetővé vált, hogy a beteg csecsemőkkel anyjuk is a kórházban tartózkodjon. 1861-ben a pesti orvosi karon a gyermekgyógyászat magántanára, 1867- ben rendkívüli tanára, 1874-ben pedig nyilvános rendes tanára lett. Fontosnak tartotta, hogy az orvosok mellett a bábákat is felkészítsék a korszerű ismeretek alkalmazására. Bókay egyik tagja volt a „pesti orvosi iskola”-ként ismertté vált orvostudóscsoportnak. Ő irányította a magyarországi himlőoltásokat szervező Országos Központi Védhimlőintézetet. Gyakran publikált a korabeli szaklapokban (Orvosi Hetilap, Zeitschrift für Natur- und Heilkunde stb.) és orvosi évkönyvekben.
Főbb művei:
A garatmögötti tályogokról. (Abscessus retropharyngealis) és a garatmögötti nyirokmirigylobról (Lymphadenitis retropharyngealis) gyermekeknél,1876;
Über Retropharyngeal-Abscesse bei Kindern, 1876;
Krankheiten der männlichen Sexualorgane. Die Krankheiten der Harnblase és Die Krankheiten des Mastdarms und des Afters, 1878–79.
Két fia, ifj. Bókay János (1858–1937) és Bókay Árpád (1856–1919) is az orvosi pályát választotta. Az előbbi gyermekgyógyász lett és 1916-ban, az egyetem professzoraként bevezette a gyermekgyógyászatot, mint kötelezően szigorlati tárgyat. Az utóbbi belgyógyászattal, farmakológiával foglalkozott és a magyarországi szabadkőműves mozgalom egyik vezető képviselője volt.
