* Besztercebánya, 1687 – † Késmárk, 1722. május 23. / földrajztudós, evangélikus líceumi igazgató
Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Késmárkon is tanult. 1707-ben a Wittenbergi egyetemdiákja lett, ahol földrajzot, történelmet, bölcseletet és teológiát hallgatott. 1710-ben Selmecbányán lett nevelő, majd az ottani gimnázium helyettes rektora, 1711-től rektora. Az akkoriban dühöngő pestisjárvány elmúltával Késmárkra került, ahol a gimnázium rektora és a város papja lett. Megírta Szepes vármegye történetét, ezt a munkáját Bél Mátyás beépítette Prodromusába. A Notitia szerzőjével egyébként gyakran váltott levelet és szoros kapcsolatban állt Bél Mátyás legközelebbi munkatársával, ifjabb Buchholtz Györggyel is. Késmárk városának története kéziratban maradt, ezt Karl Wagner jezsuita pap Bécsben 1773- ban megjelent Analecta scepusii című könyvében használta fel. A Tátra domborzati viszonyai és élővilága is érdekelte, tanítványaival gyakran tett hosszabb túrákat Késmárk környékén, ő maga pedig több barlangot is felkutatott, ahol megtalálta a barlangi medve maradványait.
