Bíró Lucián

* Zsitvaújfalu, 1898. április 4. – † Komárom, 1990. május 15. / gimnáziumi tanár, tankönyvíró, szerkesztő

Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, s közben magyar–latin szakos tanári képesítést is szerzett. 1922. június 29-én szentelték pappá. 1922–1939 között a komáromi, 1939–1944 között a pápai bencés gimnázium tanára, igazgatója. 1945-től a komáromi bencés gimnázium igazgatója, 1949-ig az itteni rendház főnöke, 1944–1978 között a pannonhalmi főapát szlovákiai vikáriusa. 1946-tól lelkipásztor Komáromban. 1949-ben rendtársaival Észak-Szlovákiába internálták, ahonnan csak 1960-ban térhetett vissza magyar hívei közé, ezt követően Balonyban, Medvén, Nyáradon szolgált. A két világháború között a szlovákiai magyar cserkészet szervezője, több lap szerkesztője (Tábortűz, Szűz Mária Új Virágos Kertje, Komáromi Római Katholikus Autonóm Egyházközség Értesítője). Magyar nyelvkönyvet állított össze a felvidéki magyar gimnáziumok számára. Liturgikus reformot kezdeményezett, 1933-ban szerkesztője a Liturgikus Lexikonnak, 1989-ben társszerzője a Verbényi–Aratóféle, már a zsinati szellemben átdolgozott új liturgikus lexikonnak. 1947-ben – a magyarok jogfosztottsága idején – imakönyvet (Miatyánk) és katolikus kalendáriumot adott ki illegálisan. Kivette a részét az 1968-as eseményekből, ott volt a Zsinati Megújulás mozgalomban, amiért 1968 után zaklatták, 1970-ben kényszernyugdíjazták. Ettől kezdve haláláig kisegítő lelkész Komáromban. 1989-ben Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Budapesten. A komáromi Selye János Gimnáziumban az egyik előadóterem az ő nevét viseli.