* 1922. augusztus 30. Kéménd, † 1994. június 17. Pozsony / tankönyvíró, nyelvész, pedagógiai szakíró

Az ipolysági érettségi után a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar-szlovák szakos tanári oklevelet 1956-ban. Hivatalnokként kezdett dolgozni Kéménden, majd ugyanott tanító volt 1953-ig. Ezután 1958-ig Vágsellyén járási tanfelügyelő, 1958-1965 között a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnázium igazgatója, 1965-1968-ban kerületi, 1968-1970-ben minisztériumi tanfelügyelő Pozsonyban. 1970-1971-ben ugyanitt a Kerületi Pedagógiai Intézet, 1972-1986 között, nyugdíjazásáig a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar részlegének vezetője volt. Szakpublikációi a csehszlovákiai magyar sajtóban láttak napvilágot, több középiskolai tankönyvet és tanári kézikönyvet írt. Főként az irodalomoktatás módszertanával, összehasonlító nyelvészettel és fordításelmélettel foglalkozott.
A Csemadok Kéméndi Alapszervezetének alapító és vezetőségi tagja, később az országos szervek tagja is.

Főbb művei:
– A szlovák és a magyar nyelv kontrasztív elemzése különös tekintettel az esetrendszerre (1977)
– A szlovák-magyar szak- és műfordítás kérdései (többekkel, 1981).