* 1917. március 20. Abaújszina – † 2016. február, Kassa / közéleti személyiség
Apja a Magyar Királyi Államvasutak pályamunkásaként nem tette le a hűségesküt Csehszlovákiára, így családjával együtt hontalanná vált szülőföldjén. A szegénység kísérte elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában. A polgári iskolát magántanulóként végezte, mert állampolgárság nélkül csak elemi végzettség járt volna neki. Napszámosként helyezkedett el, majd iskolaszolgaként a kassai premontrei gimnáziumba. Tovább szeretett volna tanulni, de a szlovák tanítási nyelv ezt meghiúsította. 1938 után ismerkedett meg Mécs Lászlóval, aki hozzásegítette, hogy szülőfaluja jegyzőségén írnokként dolgozhasson.
Megnősült, 71 éven keresztül élt együtt feleségével, négy gyermeket neveltek föl.
A háború végén katonai szolgálatra rendelték. Majd ismét hontalanná lett. A kitelepítési végzés ellenére szülőföldjén maradhatott. A kassai postán jutott álláshoz. A Csemadok megalakulása után teljes erőbedobással vett részt a magyar kultúra föllendítésében és a magyar iskolák alapításában. A Csemadok első kassai, majd kerületi titkára lett. Dr. Simai Bélának, a Kultúregyesület első elnökének jóvoltából ismerkedett meg Fábry Zoltánnal, akinek haláláig jó barátja és támasza maradt.
1953-ban felkérték a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes megszervezésére. 1954. január 1-jén nevezték ki igazgatónak. Ő kezdeményezte munkatársaival, Takács Andrással, Ág Tiborral és két kassaival: Hemerkáné Lágler Olgával, valamint Bocsek Zsuzsával a szlovákiai magyar népművészeti mozgalmat.
Miután a hatalom néhány év múlva megszüntette az együttest, ismét a Csemadok kerületi titkáraként tevékenykedett. 1960-tól a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1965-ben élére állt a kassai magyar értelmiségi törekvéseknek, és megalakították a Batsányi Kört, amelynek első elnöke lett. Ez a szervezet kezdeményezte többek között a Kazinczy Napokat. II. Rákóczi Ferenc, Batsányi János és más emléktáblák visszaállítása is a Körnek köszönhető.
Béres olyan személyiségeket nyert meg a kassai magyar kultúra támogatására, mint Illyés Gyula, Czine Mihály, Erdélyi Zsuzsa, Kereszthúry Dezső, Németh László, Balogh Edgár, Veres Péter, Simon István és mások.
1968-69-ben ő tudósította a szlovákiai magyarságot a legrészletesebben a dubčeki időszakról és a Thália Színház megalakulásáról. Többször készített mélyinterjút Fábry Zoltánnal. Ezek üzenete jóvoltából mindmáig hat.
Hivatalosan 1989-ben, 72 évesen vonult nyugdíjba, de 98 éves koráig aktívan tevékenykedett.
2014-ben megkapta a Cemadok Éltmű-díját.
