Bauer Győző
Érsekújvár, 1942. május 31. – / orvos, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA kültagja
Általános iskolai tanulmányait Magyarbélen végezte, a galántai gimnáziumban érettségizett (1959). A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán szerzett oklevelet (1965). 1966–1971-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Farmakológiai Intézetében aspiránsként dolgozott – az orvostudomány kandidátusa fokozatot 1969-ben szerezte meg –, 1972-től a Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének tudományos munkatársa, 1990–1999 között igazgatója. 1985-ben az orvostudomány doktora lett, 1994-ben egyetemi docenssé habilitálták, 1995-től egyetemi tanár. Számos intézmény és szervezet tagja: az SZTA – levelező tag (1987), rendes tag (1998); CSTA – levelező tag (1988); az MTA – külső tag (1998). 1990-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője is volt. 1991–1996-ban a Csemadok OV elnöke, 2003–2007-ben Szlovákia törökországi (Ankara) nagykövete. Kutatási területe a neurofarmakológia. Elsősorban különböző szerves vegyületeknek a simaizmok idegein lejátszódó ingerület-átvitelre gyakorolt hatásával, valamint a szervezetben keletkező oxigén-szabadgyökök és bizonyos gyógyszerek reakcióival foglalkozik. Közel 300 tudományos publikációja jelent meg (ebből kb. 120 külföldi szakfolyóiratokban). Számos országban volt vendégkutató: Szovjetunió (1974), Japán (1981-82; 1989; 1995- 96; 1998-99), Nagy-Britannia (1987; 1993). Tudományos díjak és kitüntetések: Kl. Gottwald Állami Díj (1987); az SZTA Jessenius ezüstplakettje (1992); Minority Awards (1995); a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (2000); Pribina Kereszt II. fokozat (2001); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2001); az SZTA Aranyplakettje (2002); Kemény Zsigmond-díj (2003, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány); Arany János-díj a Tudományos Kutatásért Életműdíj (2008). Jelenleg Somorján él.
Főműve: Farmakológia gastrointestinálnej mobility (társszerző: Višňovský, P.), 1988.
