* Beje, 1882. július 12. – † Sárospatak, 1926. július 30. / matematika-fizika szakos középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató, egyetemi magántanár
Apja Batta György ref. lelkész volt. Batta István a berzétei és a simonyi népiskolában végezte elemi iskolai tanulmányait, és Rimaszombatban a ref. főgimnáziumban érettségizett 1899-ben. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg tanári oklevelét, majd ugyanitt Tangl Károlynál (1969–1940) doktorált fizikából. A békési református gimnáziumból németországi tanulmányútra küldték, innen hazatérve a hazai oktatási reformkísérletek lelkes támogatójává vált. 1917-ben Schneller István a kolozsvári tanárképző intézet mellé szerveződő gyakorlógimnáziumba hívta, ennek tanára, majd igazgatója lett. 1919-ben az iskolát átvették a román hatóságok. Családjával együtt szülőhelye közelébe, az akkor cseh megszállás alatt lévő területre, Pelsőcre kellett áttelepülnie. 1920-ban térhetett vissza Magyarországra, haláláig a sárospataki református kollégiumban tanított, noha lehetősége lett volna a debreceni tudományegyetemen is oktatni vagy a budapesti Baár-Madas Intézet igazgatói székét elfoglalni. Jelentős fizikai szakmódszertani és didaktikai munkássága, melynek keretében elsőnek foglalkozott a magyar fizikai szaknyelv történetével. Korai halálát gégerák okozta.
Főbb művei:
A fizika történeti tanítása, 1913; A magyarországi latin nyelvű fizikai irodalom története, é. n.;
A physicai tudományok hazai irodalmának története és magyar műnyelvének fejlődése 1867-ig I-III.. 1922.
