* 1863. szeptember 7.,Vajka – † 1901., Nagymegyer / kántortanító

1863. szeptember 7-én Vajkán született. Édesapja a község kántortanítója volt. Elemi iskoláit részben otthon, részben Pozsonyban végezte. A négy gimnáziumi osztályt a pozsony-szentgyörgyi algimnáziumban végezte 1879-ben. Ugyanazon évben életpályául a tanítói pályát választva, a modori tanítóképzőben kezdte meg tanulmányait, s ott teljes államsegélyt nyert, ezen felül 2 éven át a „Pálffy”-féle stipendiumot is neki ajánlotta a képző tanári testülete. A három évi tanfolyamot jelesen végezve, 1882-ben jeles tanítói oklevelet nyert. 1882-83-as tanévben Egyházgellébe hivták meg segédtanítónak,ahol két éven át működött, s 1884. augusztus. 5-én Nagymegyeren kántortanítóvá választották.
Meghatározó egyénisége volt Nagymegyer társadalmi és közéletének. Névéhez fűződik az énekkari mozgalom megteremtése a városban. 1892-ben hozta létre a mai napig működő felnőtt kórust a Bárdos Lajos Vegyeskart. Jelentős munkát végzett a Nagymegyeri Önkéntes Tűzoltószervezet vezetőségi tagjaként. 1901-ben halt meg. Sírja a nagymegyeri katolikus temetőben található.

Életéhez kapcsolódó települések: Vajka, Pozsony, Szentgyörgy, Egyházgelle, Nagymegyer