Barak László
* Muzsla, 1953. szept. 8. / költő, prózaíró, publicista
Gépipari középiskolát végzett Kassán 1973-ban. 1973 és 1977 között a Szabad Földműves szerkesztője, később a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ dolgozója volt. 1989-től a Nap. c. hetilap szerkesztője, majd 1992-től főszerkesztője és a Nap Könyvkiadó igazgatója. 2003-ban Forbáth Imre-díjat kapott.
– A hetvenes évek második felétől publikál rendszeresen. Ironikus hangvételű verseit bölcselkedő hajlam, fanyar, olykor groteszkbe hajló humor, esetenként erőteljes közéletiség jellemzi. Verselési technikájában gyakran él filmszerű vágásokkal, expresszív kifejezésekkel. A nyolcvanas évek második felében több novellát is publikált. Ezek főleg a bennük kifejezésre jutó közéleti bátorság és szatirikus hangvétel révén keltettek feltűnést.
Művek: Sancho Panza szomorú, v., 1981; Vízbe fúlt plakátok, v., 1982; Szelíd pamflet, v., 1987; Időbolt, gyv., 1989; Inzultusok kora, v., 1992; Micsoda kaland, leporelló, 1994; Titanic-verzió, vál. v., szerk.: Zalán Tibor, Dsz. 1996; Csapdában, v., 1998; Úgyis kicsinálnak, v., 2001; És ha mégis ringyó?, v., 2002; Miféle szerzet vagy te?, vál. v., 2003; Meg volt ám szenvedve minden, vál. v., 2003.
Irodalom: Gál Sándor: Főnix Füzetek 3, Hét 1984/10; Száraz Pál: Egy új sorozat két kötetéről, ÚIfj. 1982. máj. 16.; Tóth László: Vízbe fúlt plakátok, Nő 1983/27; Zalabai Zsigmond: Barak László. = Z. Zs.: Verstörténés, 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában II., Po. 2001; Vida Gergely: Átkelés a hídon, Kalligram 2004/5; Mizser Attila: A legvidámabb Barak, Kalligram 2004/5.
G. L.
