* 1855. június 25. – † Malaga/Spanyolország, 1927. augusztus 2. / utazó, földrajzi író

A fiumei kereskedelmi akadémia elvégzése után mint tengerészapród bejárta Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Hazatérve a vasút szolgálatába lépett. 1889 táján nyugdíjba ment. Ezután bejárta a világ majd’ valamennyi országát és hosszas bolyongás után Mexikóban telepedett le. Mivel az ott létesített kávételepeit egy ciklon elpusztította, 1903-ban elfogadta a Mexikói Köztársaság magyarországi főkonzuljává történt kinevezését. 1910-ben hasonló minőségben Egyiptomba került, az I. világháború idején Barcelonában élt, ahol Suleiman El Fakir álnévvel a szövetséges hatalmak ellen írt politikai cikkeket. Utazásairól Budapesten is tartott több felolvasást. A párizsi Société Académique D’ Histoire International aranyéremmel tüntette ki és tagjai közé választotta. Utolsó éveiben Spanyolországban élt, itt is számos cikket publikált.

Főbb művei:
Utiképek Amerikából, 1890;
Mexico és utazásom a trópusokon, 1896;
Bolyongásaim Amerikában, 1906.