* Komárom, 1921. nov. 8. – † Budapest, 1977. aug. 30. / történész.
A gimnáziumot Komáromban, a bölcsészeti tanulmányokat Bp.-en végezte. Utána Mo.-on élt, 1948-tól magas beosztásokban működött, egyetemi tanár, majd akadémiai lev. tag lett, s 1960-tól haláláig elnöke volt a Magyar– Csehszlovák Történész Vegyes Bizottságnak. Kutatásait a cseh–szlovák–magyar kapcsolatokkal kezdte, s a kelet-közép-európai népek újkori történetével folytatta. Könyvei többsége ma már csak erős kritikával olvasható, de a szlovákiai magyarság történetéből jelentős mozzanatokat elevenített fel, s az 1968 utáni csehszlovákiai normalizáció kezdetén pozitív értékelést írt kisebbségi értelmiségünkről.
Művek: (csak a csehszl. magy. vonatkozásúak): A magyar–csehszlovák viszony ötven éve 1918–1968, Bp. 1969; Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, uo. 1977.
Irodalom: Sági Tóth Tibor: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, Hét 1978/20; Grendel Lajos: A. E. Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, Nő 1978/21
T. L.
