Arany A. László; Anzelm

* Betlér, 1909. szept. 19. – † Rozsnyó, 1967. okt. 13. / nyelvész, tanár, néprajzi kutató

A rozsnyói reálgimnáziumban érettségizett, a Komenský Egyetem BTK-n tanult tovább. A po.-i Nyelvész Kör tudósai: L. Novák, J. M. Koøínek és Vážny hatottak rá a legerősebben. 1935-től vezetője volt a po.-i egyetem Dialektológiai Intézetének, ill. tanára a po.-i szlovák reáliskolának, majd a magyar reálgimnáziumnak. 1943-tól 1945-ig az SZTA kutatójaként működött. A magyarok jogfosztottsága idején (1945–1949) illegális jogvédő szervezet alapításában és működésében való részvételéért hosszú börtönbüntetésre ítélték, s utána csak fizikai munkát végezhetett. Élete utolsó éveiben – gyógyíthatatlan betegsége ellenére – folytatta a kutatómunkát, nemzetközi konferenciákon vett részt, s több tanulmányt publikált. 1992. júl. 27-én Kolon községben emléktáblát avattak, a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tanszékének rendezésében pedig emlékülést tartottak tiszteletére.
– Működése a nyelvtudomány több ágára terjedt ki: a magyar és szlovák nyelvjáráskutatásra, a leíró nyelvtanra, a történeti fonológiára. Néhány tanul- mánya a magyar néprajz és művelődéstörténet körébe tartozik. Fõ műve a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. A monográfia első része elméleti jellegű, egy általános nyelvészeti és dialektológiai bevezetőt, továbbá egy tömör általános és magyar fonológiát tartalmaz. Ebben a saussure-i alapelveket, valamint a prágai iskola, fõleg Trubeckoj fonológiai tételeit foglalja össze, kritikai észrevételeivel nem egy ponton továbbfejlesztve azokat, s figyelembe véve a prágai iskolán kívüli strukturalizmus számos képviselőjének eredményeit is. A második rész a Nyitra vidéki Kolon nyelvjárásának fonológiai leírása. A könyv nemcsak a magyar, hanem az általános fonológia történetében is jelentős mű. A nemzetközi dialektológiában az első olyan nyelvjárási monográfia, amelyben a fonológia alapelvei maradéktalanul érvényesülnek. A J. Orlovskýval közösen írt Gramatika jazyka slovenského c. műve a szlovák nyelvtanirodalom fontos állomása: az első strukturális grammatika. A. még egy fonológiatörténeti tanulmányát értékeli nagyra a szakkritika: Trubetzkoy nyelvelméletének és fonológiájának lélektani és logikai alapja (Nyelvtudományi Közlemények 1967). A. tudományos munkásságát az elméleti kérdések iránti érzékenység, a kimagasló szakmai műveltség, a konkrét témák kidolgozásában az egzaktságra való törekvés jellemzi. Nem mennyiségben, hanem minőségben kiemelkedő életműve nemcsak a szlovákiai magyar tudományosságot és a magyar nyelvtudományt, hanem az egyetemes nyelvtudományt is gyarapította.

Művek: Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba, monogr. 1944, 2. kiad. Bloomington–Hága 1967; Gramatika jazyka slovenského (Orlovskýval), Po. 1946; A szlovákiai magyarság néprajza, uo. 1942.

Irodalom: Deme László: A magyar nyelvjárások néhány kérdése, Bp. 1953; Sima Ferenc: Megemlékezés A. L.-ról, ISZ 1968/1; Teiszler Pál: Egy nyelvjárási fonológiai leírás néhány szempontjáról, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1969/2; Robert Hetzron: A. A. L.: The phonological system of a Hungarian dialect, Linguistics 1970; Kázmér Miklós: A csehszlovákiai magyar nyelvjáráskutatás, Zborník FFUK 1973; Turczel Lajos: Kapcsolataim A. L.-val, Regio 1990/1; A. A. L. Emlékkönyv (szerk. Sándor Anna), Nyitra 1993. „Hívebb emlékezésül“. Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945–1948 (összeáll. Tóth László), 1995.

K. M.